ATTILA DUNA FOLYÓJA

ATTILA DUNA FOLYÓJA

 

Ahogy a csendes könnyek folynak le,úgy vagy  elkényeztetve.

Úgy vélik, hogy a te lelkedben nyugalom lakozik.

A hímzőrámaként hímzett partjaidon,  az általad nem ordított  gyönyörű helyek,

Szövetével egyesült, művészi lelkű  építményeket eléggé dicsérni  nem lehet.

Azonban te csak élj közönyösen Attila Dunája.

Sziluettje, a történelmi örökséget megrontó elemet nem találhatsz benned,

Tavasszal  felpezsdülsz, a mérőón sem elég megismerni mélységedet.

Nem vagy tavacska, hogy  a vidéktől  elhordott  nyers életekkel boldogulj.

Tehát a borospohárba kívánjalak-e téged?

Szemrehányásom azt, hogy el nem fogadhatóságom Budának és a Pestnek biztosított értékeket.

A hajók engedelmesen haladnak kecses hídjaid alatt.

Atilla Dunája, életed folyamában lelkesedésed nem az első, nem is az utolsó.

Buda és Pest a tiszta Duna nélkül apátlan és anyátlan árva maradtál volna.

A márványt vájó, könnyfakasztó bánatot hozó erőddel,

Mint ahogy minden szépség szeszélyét, tavasszal a te haragodat sem állhatja senki.

Azonban, nyakékként megmunkált megkapó partjaid,

Az általad értékes öregedő hídjaid mindegyikének külön történetét hallgatjuk.

Nem volt hiábavaló, mégis senki sem mondhat le a te szerelmedről.

Gül Baba, a Rózsadomb erényben nem versengve tekint le rád.

Az egészben szerelem jelent mosoly és könyekben fölénybe kerülni a Dunán.

A figyelem és képzeletbe merülve a rajtad lévő mindegyik híddal barátság köttetik.

Attila Duna folyója, az új vers lényegének  mondjunk.

Nyáron abban a bájos,  kecsességben a hajók ringatózása,

A dallamok között, a strófákat, mint ódát zengi.

A szerető és a szeretett közötti szenvedélyt ékesszólón kimondatod.

A tiszta Budát és Pestet gyengéden nyaldosva haladsz el.

Titokzatos valamire nem bukkanhat benned.

A létezésedtől boldog  Buda és Pest.

Budapest, 08 December 2012.

Sahbaz Osman